A REFORMÁTUS EGYHÁZRÓL
Mennyben lakó és Istenem
Óév
esti
hálaadó Istentisztelet
végén, az istentiszteletről kivonuló,
s a templom előtt
megálló református gyülekezet
néhány énekkel múlatja el
az óévet, s kéri Isten
áldását az
újévre. Az alábbi ének
manapság ekkor csendül fel a gyülekezet
ajkáról.
Énekünk
az 1921-ben kiadásra került
református énekeskönyv egyik kedvelt
éneke volt. Sajnos az 1948-as
próbaénekeskönyvből kimaradt, ennek
ellenére gyülekezetünk idősei
és
középkorosztálya
körében, mai napig kedvelt éneknek
számít. Gyülekezetünk
egykori lelkészének Hajdú
Sándor nagytiszteletű Úrnak egyik kedvenc
éneke volt,
melyet minden hittanos gyermekkel megtanított.
Hála érte, hiszen egy
értékes
éneket és a hozzá tartozó
szokásokat tartotta életben ezzel.
2. Légyen te
kőfalaidban
Ez az ének a
122. genfi zsoltár harmadik versszaka.
Gyülekezetünk körében csak e
harmadik
versszak éneklése maradt fenn egy
hagyomány részeként, az első
versszakot
egyáltalán nem ismerik. A „Mennyben
lakó én Istenem” kezdetű
énekkel együtt
kedvelt
óévbúcsúztató
éneke gyülekezetünknek hosszú
évtizedek óta.
A tanulmány egy hosszabb mű részlete, amelyben a
szerző a
tiszaberceli reformátusok éneklési
szokásait mutatja be, a múlt század végén.