A REFORMÁTUS EGYHÁZRÓL
Lelkészbeiktatás és parókiaszentelés
Írta: Natkó Zoltán 1996.
"Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit!" Hivogatott hálaadó ünnepre a református templom harangja 1996. november 9-én.
Gyülekeztünk ez alkalommal adott hálát Istennek a felépült új parókiáért, s került sor Papp Tibor lelkész beiktatására. Ünnepi igehirdetéssel szolgált Papp G. Csaba, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője, aki szólt arról, hogy kettős ünnep ez a mai. Nehéz történelmi időben parókiát építhettünk, és sok év után helybenlakó lelkészünk lehet.
Isten útján való haladás nem látványos dolog, az Isten üzenetét hirdetők mindig megszenvedtek, s nem lesz ez másként most sem. Helyre kell állítani az egyházközség, az egyház életét, a közösségi életet, amelyben jelen kell legyen Isten szeretete. Ez úgy valósul meg, ha a gyülekezet tagjai egymással szeretetközösségben élnek, Isten akaratának megvalósításáért küzdenek. Vissza kell téríteni azokat, akik a gyülekezet tagjai voltak, de meghidegült a szívük, elszakadtak a gyülekezettől. El kell érni azokat, akik még nem találkoztak Krisztussal, hogy szabadítása eljusson mindenkihez. S kevés csak a visszatérés, érintsen meg mindenkit Isten Ígéje, ahhoz szükséges az egymásra találó szeretet. Ne féljünk az Istentől érkező feladatoktól, merjük azt elvállalni, szent reménységgel vallván, hogy Krisztusban van erő, mert ő megerősít minket.
Ezután Papp Tibor lelkész beszámolt a parókiaépítés szép de küzdelmes munkáiról.
Az épület Varga Zoltán mérnök tervei alapján készült, kárpótlási pénzből, egyházmegyei segélyből, adományokból és sok- sok társadalmi munkával, ami szemet- lelket gyönyörködtető.
A beszámoló után Sipos Kund Kötöny, a Nyírségi Egyházmegye esperese beiktatta tisztébe Papp Tibor lelkipásztort. Hangsúlyozta, hogy kemény harc lesz amit a gyülekezetben meg kell harcolni a lelkésznek. Az igazi harc ezután kezdődik: megnyerni a szíveket- lelkeket az örökkévaló Istennek.
Kérte, hogy maradjon továbbra is Isten gyermeke, tudja véghezvinni azokaz a feladatokat, amelyre az örökkévaló Isten elhívta, mert ő szívére helyezte nemcsak a templomot és a parókiát, hanem az ott lévő szíveket, lelkeket is. Átadta a templom kulcsát, amellyel Isten házát bízta rá, vigyázzon arra, hogy ebbe a templomba mindig hazajöjjenek a gyülekezet tagjai, s a tiszta Igét hallják.
Átadta az egyház pecsétjét, a bibliát, s kérte, legyen boldog igehirdetője Istennek. Az Ároni áldás után a jelenlévő lelkésznek egy- egy igével kértek áldást a lelkipásztor szolgálatára. Köszöntötték a gávai, paszabi helyi gyülekezet tagjai, polgármesterei.
Személyesen hozta a testvérgyülekezet köszöntését Erdélyből az agyagfalvi lelkész Fosztó József. A fiatalok áldás kívánást mondtak s vers a zene nyelvén is.
A köszöntések után a beiktatott lelkipásztor hirdetett Ígét a Pál Apostoloknak a Filippibeliekhez írott levele 4. részének első verse alapján, mely levél a Pál Apostol és Filippibeli gyülekezet közötti kapcsolatról, a szeretetről az örömről szól.
Az ünnepi istentisztelet után Papp G. Csaba a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője felszentelte a parókiát, s átadta a ház kulcsát mondván, legyen ez a ház tanító jelkép a közösség a gyülekezet számára. Nyíljon meg úgy, hogy mindenki otthonra, szeretetre találjon. Ehhez kell a közös imádság!
Az ünnepség után szeretetvendégségre hívtak és vártak mindenkit.