VISSZALÉPÉS

A REFORMÁTUS EGYHÁZRÓL

Az 1897. szeptember 26-án tartott toronyszentelésről és a Lujza-harang megáldásáról ekképpen tudósít a Sárospataki Lapok:

"A felsőszabolcsi egyházmegye egyik legrégibb gyülekezete, a berczeli egyház még szeptember 26-án lélekemelő ünnepet ült. Sok évtizeden át csaknem megszűnés nélkül tartó építkezéseire (iskola, magtár, pap- és tanítólakás, a templom belsejének ritka szép felszerelése) most egy ízléses új toronynyal tette fel a koronát, mely Katona György nyugalmazott királyi mérnök terve szerint, Tarczal J. pataki építőmester által építtetett.

 

Ugyanakkor szólalt meg hivatalosan az özvegy Bessenyei Lászlóné által ajándékozott 700 frtos harang is, mint a berczeli és paszabi egyház múltjában áldozatkészségéről annyira ismerős család e vidéken utolsó sarjának nagylelkű adománya. Dicséret és minden elismerés érte az értelmes és erős kálvinista berczeli népnek, hogy a haranggal együtt több mint 2000 Forintba került építkezés költségeit a lelkész felhívó szavára a hívek önként rakták össze.

 

Az ünnepély a szokott módon folyt le : Görömbei Péter esperes imádkozott s mint a község szülöttje maga is együtt örült az egyház tagjaival. Az ünnepi beszédet Andrásy Kálmán buji lelkész mondotta, a tőle megszokott mélységgel elmélkedvén azon ószövetségi történet alapján, mely a Bábel tornyának építését és összeomlását írja le, meggyőzőleg fejtvén ki, hogy egyedül az olyan alkotás méltó az emberhez, mely nem hiú dicsőség vágyból, hanem Isten iránti alázatosságból s az emberiség közjaváért történik, mert a „dicsőség Istené, az embereké pedig békesség és jóakarat.“ Általános volt, a vélemény, hogy egy ilyen beszéd arra volna rendeltetve, hogy a házak tetejéről is prédikálják mindenfelé.

 

Ezután Veress János paszabi lelkésztársunk keresztelt két kisdedet az ürömünnep emlékezetesebbé tételére és végül Korocz József helybeli lelkész olvasta fel az egyház történetét, melyben minden kő a Gonda Balázs nagyságát és bölcsességét hirdeti s a Bessenyei család bőkezűségét bizonyítja. Ünnepély után társasebéd volt a paróchián, ahol magyar szokás szerint áldomás közben szép pohárköszöntőkben áradoztak az örvendező és lelkesült szívek."

 

Sárospataki Lapok 1897. év XVI.évfolyam 43. szám. 754-55 p.

A tiszaberceli református  Árpád-kori kőtemplom az új toronnyal

Hrabovszky Sámuel festményén. 

(Ezen festményt, másik két képével együtt a festő, Tiszabercelnek adományozta 1923. május 27-én, a Bessenyei háznál tartott ünnepség során. )