KÖZÖSSÉGI ÉLET-NÉPRAJZ


LETÖLTÉS:  

  

 

 

BERCELI KÉZCSÓK A NEMZET CSALOGÁNYÁNAK


Mostanában gyakran elhaladtam egy patinás épület előtt Sóstón, a tó partján. Szinte mindennap elmentem mellette, összesen vagy tizenötször, míg teljesen véletlenül szembeötlött egy kis táblácska az épület falán.




Gondoltam, találok a tábla alatt egy kis koszorút, hiszen ebben az évben neves évfordulója volt a rajta szereplő személynek. Semmit nem találtam. A tábla a százhetven éve született Blaha Lujzának, a nemzet csalogányának állít emléket, aki a nyíregyházi vendégszereplései során ebben a házban szállt meg.

 

 

Emléktábla a Svájci Lak falán

 

Eszembe jutott, hogy ezen a neves évfordulón, szívem szerint kézcsókkal üdvözölném a művésznőt. Én már nem tehetem ezt meg, viszont egy híres berceli embernek pontosan száz esztendővel ezelőtt megadatott a lehetőség, hogy székes fővárosunkban kézcsókkal üdvözölje nemzetünk énekesnőjét.

 

Írásomat ezúttal is csak kedvcsinálónak és gondolat ébresztőnek szánom, azaz nem írom le a teljes történetet, és az életrajzot sem. Szándékosan teszem ezt. Ha valakinek kedve támad, úgyis utána olvas ennek a különleges találkozásnak, ami nem minden bercelinek adatott meg anno.

 

Célom inkább az, hogy a Blaha emlékév kapcsán inkább a nemzetünk csalogányára hívja fel a figyelmet ez az írás, aki László Imrével ellentétben, soha nem járt Bercelen, de mégis a szabolcsi végekhez, különösen Sóstóhoz nagy kötődése volt.

           

 

A történet röviden így szól:


Szabolcs vármegye küldöttségi tagjaként 1920-ban négy személy indult fel Pestre, hogy 70. éves születésnapján köszöntse a nemzet csalogányát: Blaha Lujzát.

A művésznőnek nagy kötődése volt a szabolcsi végekhez, különösen Nyíregyházához. A küldöttségben a megyei főispánon és alispánon kívül megjelent két törvényhatósági bizottsági tag is.

Egyikük nem volt más bizony, mint a berceli földbirtokos Okolicsányi Lajos, aki társaival együtt a kornak megfelelően kézcsókkal köszöntötte a művésznőt.

Természetesen eme kézcsók mellé még 50000 Korona adomány is dukált, aminek az ekkor már rossz sorban lévő művésznő nagyon örült.

Így történt hát ez a híres kézcsók.

 

 

Kedvelt szállása: a Svájci Lak



 

A Családi Lap 2020/9. száma különösen szépen megemlékezik, Blaha Lujza életéről szerepléseiről, érdemes hát elolvasni.

 

Natkó Zoltán

2020.11.08.

 

Forrás: Nyírvidék, 1920.12.28

Fotó: saját felvételek