KÖZÖSSÉGI ÉLET - NÉPRAJZ
A berceli római katolikusok nagy hírű kórusáról, a Szent Imre dalkörről a közöttünk élő idősek még tudnak mesélni.
A Bajzák Ernő vezette vegyes énekkar rendre nyerte a korabeli kórusversenyeket, hozzáteszem nem csak a környéken.
Az
énekkarról máshol még lesz
szó, most
egy szép berceli
megemlékezésről olvashatunk
tudósítást 1931.
novemberéből, egy ritka
fényképpel
tarkítva. Ismét szó szerint
idézve a kor
tudósítóját.
"Dalosünnepély
Tiszabercelen
Egy
igen kedves és a maga nemében páratlan
ünnepség
színhelye
Mint
tudjuk, a nyáron volt Gáván a
felsőszabolcsi dalárdák
dalversenye, melyet a
járás közkedvelt
és agilis főszolgabírája, dr.
Mikó Bertalan
szervezett és rendezett.
Ezen
a versenyen többek között a Tiszaberceli Rk.
Dalárda is szépen szerepelt, s most
utólag kapta
meg jól megérdemelt díját,
egy
gyönyörű aranylantot, ezüst
babérággal
díszítve,
melyet Schmutzler Nándor
iparművész tervezett, készített
és a
dalosversenynek díjul
Ennek a díjnak a felavatása Felsőszabolcs előkelőségeinek részvételével zajlott le.
Már
a korai órákban a község
ünnepi
köntöst öltött,
-délután
érkeztek a szomszédos
községek
notabilitásai, dr. Mikó Bertalan
főszolgabíró,
Okolicsányi földbirtokos kegyúr, stb.
és egy
igen díszes hölgykoszorú, hogy
ennek a kedves ünnepségnek résztvevői
legyenek.
A
meghívottak között volt Schmutzler
Nándor
iparművész
is, kit általánosan csak a "kedves" jelzővel
szoktunk
illetni, őt,
mint a díj adományozóját,
hat
magyarruhás kisleány
köszöntötte dallal, s
egy gyönyörű
virágcsokorral kedveskedtek neki.
Azután kezdetét vette az ünnepély s a pódiumon várakozó dalárda előadta első dalszámát, óriási sikerrel.
Utána
Dr. Mikó Bertalan főszolgabíró, mint a
dalosverseny
agilis és fáradhatatlan szervezője és
rendezője
lépett az emelvényre s magasszínvonalu
beszéd kíséretében a
díjat a
dalárdának átnyújtotta.
Majd
Okölicsányi
földbirtokos, kegyúr lépett a
pódiumra, meleg
szavakkal köszöntötte Schmutzler
Nándort,
azon
áldozatkészségéért,
melyet a
dalkultúrával szemben
tanúsított.
Most Schmutzler Nándor emelkedett szólásra, részletesen méltatva Mikó főszolgabíró érdemeit, melyet a felsőszabolcsi dalosverseny megteremtésében kifejtett, valamint Okolicsányi kegyúr agilitását, a dalügy iránti szeretetét ecsetelve, majd méltatva Scsavnyiczky plébános elnök és Bajzák karnagy munkásságát, melyet a dalárda fejlesztésében kifejtenek.
Következett
egy igen kedves jelenet, a 'Jelige'
átadása, színes selyem
köntösben, melyet
a jelenlevők óriási lelkesedéssel,
és
tapsviharral fogadtak, s mely jeligét a kedves Schmutzler
bácsi, mint a nyíregyházi
dalegylet aranyérmes tagja írt, és
melyet Jakab
József, a Városi Dalegylet
tehetséges karnagya zenésített meg.
Az aranylant, a babérággal.
Jobb szélen Scsavnyiczky plébános, bal szélen pedig Bajzák karnagy
alakja részben látható, jobb kezében hangvilla.
Ezután egy bájos leányka szavalata következett, majd magyar palotás tánc melyet hat magyarruhás kisleány lejtett.
Ismét a dalárda száma, majd Schmutzler Nándor a dalkarhoz intézett buzdító beszédet, s így fejezte be :
-hadd szóljon a dal, zengve, harsogva. Harsogjon túl a szomorú trianoni határokon hadd hallják odaát sínylődő magyar véreink, hogy mi egy szebb jövő reményében kultiváljuk a dalt; de hallják meg odaát mások is hogy a magyar még él ! - élni akar ! - és élni is fog! - Tehát daloljatok, mert addig lesz magyar a magyar, míg bátran és bízva zeng a dal!
Scsavnyiczky plébános tartalmas zárószavával, s a Himnusz hangjaival véget ért a szép ünnepség."
Forrás: Nyírvidék, 1931. November 12.