KÖZÖSSÉGI ÉLET-NÉPRAJZ
(Szó szerinti idézet)
"Farkas István püspököt díszpolgárrá választotta szülőfaluja: Tiszabercel.
Február 8-an, kedden küldöttség kérte fel a díszpolgári oklevél átvételére.
Kedden
délelőtt
Korocz László lelkész és
Veres János főjegyző
küldöttségben jelentek meg
Farkas István
püspök
előtt s hírül hozták, hogy a
szabolcsmegyei Tiszabercel
község, Farkas
István szülőfaluja,
díszpolgárává
választotta.
Jöttünk
-
mondotta többek között a
küldöttség
vezetője
- hogy egy régi kedves tartozást
rójjunk le a
szabolcsi föld szerelmese
előtt s egyben
felkérjük, hogy díszpolgári
oklevél átvételére
Tiszabercelen
- annak a hősi szobornak a leleplezése
alkalmával, amelyen ott fénylik a
méltóságod
testvérének
hősi neve is - megjelenni szíves
legyen.
Farkas István püspök a meghatottság hangján válaszolt a küldöttségnek s többek között ezeket mondotta:
Hálás
szívvel fogadom az ősi földből
sarjadt
magyar fajtának ilyeténképpen
való megbecsülését.
Sokszor elgondolom,
hogy nem lettem-e hűtelen a szabolcsi rónákhoz,
amikor szolgálatom végzésére
a Tisza jobbpartjára hívott el
az Isten. Úgy vagyok
én is, mint Pokayné,
kérdezem ezt
is, kérdezem azt is, melyiket szeressem?
Mind a kettőt szeretem. Hogyne szeretném azt a földet, ahol ringott a bölcsőm s ahol nyugszik az édesapám . . . Ennek a városnak törvényhatósági bizottsága örökös tagjává választott s hogy ti is megemlékeztetek rólam, a szülőföld fiai, jól esik nekem.
Mondjátok
meg
odahaza
e találkozás visszhangjaként azoknak,
akik küldöttek titeket, ha erőt ad az
Isten, élő szóval fogom elmondani
közöttük örömemet.
Jelentsétek, hogy az üzenet
nekem parancs lesz."
Farkas István református püspök fényképe
Forrás: Sárospataki Református Lapok, 1938. 6.szám 28.p. (Szó szerinti idézet)
A díszpolgárrá avatásról, és a községi emlékmű megáldásáról rövidesen egy nagyon szép újságcikket olvashatnak majd a korabeli krónikás tollából.