VISSZALÉPÉS

KÖZÖSSÉGI ÉLET-NÉPRAJZ

Szoboszlai József diktálós halotti énekei

 Szoboszlai József a református gyülekezet kántoraként a temetéseken, illetve az azt megelőző virrasztolásokon is gyakran énekelt diktálós énekeket. Néhány évvel ezelőtt megkaptuk kedves feleségétől azt a kézzel írott füzetet, amelyben fellelhetőek ezek a szép és tartalmas énekek, tematikusan egymás után szép rendben. Ezek közül mutatunk be néhányat, hiszen a diktálás szokása szorosan hozzátartozott a korabeli Istentiszteleti -főleg a temetési- szokásokhoz.

A szöveg melletti képre kattintva megtekinthetőek a kézzel írott énekek.

	ÖREGEK FELETT Dallama: Hallgasd meg Uram kérésem ... Agg vándor élted fáklyája, Kialudott, már sír várja. Elfáradott testedet, Mely csendesen pihenhet. Sok földi lét kűzdés útján, Kimért pályád itt megfutván. Mint nap az ég tengerébe, Hulltál koporsód keblére. Megkönnyeznek szeretteid, Hogy velük nem lehetel itt. Alszod hosszú álmodat, Mely édes nyugalmat ad. Annyi évnek súlyos terhe, Mint nap az ég tengerébe' Unott volt a földi élet, Vártad a közelgő véget. Nyugodjál hát fáradt vándor, Bár földi lesz benned a por. De az égé el nem vész, Nem bánthatja semmi vész. Égbe röppen a lélek fel, S ottan örvend új élettel, Egy napon majd kik szerettek, Újra látnak ölelhetnek.
	ÖREGEK FELETT Dallama: Mint a szép híves patakra... Letért a nap nyugovóra, Eljött az éj bús árnya. Végsőt ütött már az óra, És a lélek elszálla. Elszállott, el honába, A boldogok sorába. Hűn imádni a jó Istent, Ki jóságos, mind ott, mind lent. Letért a nap nyugovóra, Eljött az éj bús árnya. Álmot hintve a nyugvóra, Karja közé bezárta. Karja között megpihen, Fáradt teste szelíden. Mert ott senkit bú nem zavar, Boldog az, kit a hant takar. Letért napod nyugovóra, Aludj tehát agg társunk. Majd ha ismét üt az óra, Hisszük, tudjuk meglátunk. Eltűnik a sötét éj, Eloszlatja égi fény. Megnyílik minden sírhalom, S miénk lesz a diadalom.
	HÁZNÁL VISSZAJÖVETELKOR-TEMETŐN IS Dallama: Krisztus ki vagy... Álom, álom örök álom, A megholtat fedd bé lágyan. Hagyd öledben megpihenni, Odalent már nem fáj semmi. Pihentesd meg égi jóság, Örök irgalmas valóság. Egyetlen egy bizodalmunk, Erős várunk és oltalmunk. Ott vagy magad, ott szellemed, Az Úr kegyelme áldjon meg. Kik most érted könnyet ejtnek, Isten véled, Isten véled. Istenünk, ha üt az óra, Nekünk is majd nyugalomra. Adj nyugalmat fáradt testnek, Bútól, gondtól pihentesd meg. Álom, álom örök álom, A megholtat fedd bé lágyan. Kik most érted könnyet ejtnek, Isten véled, Isten véled.
	ÖREGEK és IFJAK FELETT Dallama: Jézus egy fő reményem ... Hű férfi (anya) hát ily hírtelen, Elfed a sírverem, Megnyugtató hantja. Váratlanul eltűnt élted, Mikor nem remélted, Hív az egek atyja. Hív magához égi jóra, Örökké tartóra, Már könny hull gyász koporsódra. Véletlenül ért halálod, Ó már meg kell válnod, Kedvesidtől végkép. Hantjai a temetőnek, Elmaradnak tőled, Míg szívedet tépték. Elmarad a gond, fájdalom, Földi aggodalom, Csendes nyughely a sírhalom. Jer halandó, nézd az élet, Mily hamar ér véget, Mint tűnékeny pára. A bölcsőhöz a koporsó, Örömhöz a jajszó, Mindig közel jára. Jer és tanulj szentül élni, Istenben remélni, Jót követni, rosszat félni.
	CSALÁDFŐK FELETT Dallama: Nincs már szívem ... Hová repülnek éveink, Midőn a zord enyészet int. Hová hanyatlik éltünk napja, Ha síri éj borul hamvunkra. Mi földiek nem tudjuk azt, De hogy érünk még egy tavaszt. Melyben az öröklét virít, Tanítja a jézusi hit. Hadjátok hát pihenni őt, Ama Jézusban agg hívőt. Sok év enyészett el felette, Míg a halál ölébe vette. De hűn küzdvén az élettel, Végkép most sem enyészett el. Mert míg teste csak elporlad, Lelke az Úr trónjához hat. Nincs már szívem félelmére, Nézni sírom fenekére. Mert látom Jézus példájából, Mi lehet a holtak porából. Szűnjetek meg kétségeim, Változzatok félelmeim. Reménységgé, örömökké, Mert nem alszom el örökké.
	TEMETŐN VAGY HÁZNÁL Dallama: Nincs már szívem ... Örök élet szent reménye, Szállj bé szívünk rejtekébe. Bíztass hittel e koporsónál, Hintsd el vigaszod a síróknál. Mondd, hogy égbe vezet ez út, S lelkünk rajta Istenhez jut. Lelkünk égi megtérése, Boldogságunk elnyerése. Örök élet szent reménye, Szállj bé szívünk rejtekébe. Bíztass hittel e földi létben, Bíztass majd a válás percében. Sírba térünk testünkkel bár, De azon túl szebb élet vár. Mert Jézusunk érdeméért, Elnyerjük az érdemlett bért.