ADATOK GONDA BALÁZS LELKÉSZRŐL
Településünk egykori református lelkészének, -Gonda Balázsnak- méltatását ezúttal egy, a Sárospataki Lapokban megjelent sírkőavatási ünnepély leírásával folytatjuk.
Sajnos sírkövét -amelyet hívei állíttattak- már nem találjuk meg a "régi" református temetőben. Bár síremléke az idők folyamán megsemmisült, sírja jelöletlen volta miatt már fellelhetetlen, de emléke pedig a "mindenki Balázs bácsijának" életének, tetteinek ismét felfedezésével örökké él, élhet szívünkben.
Álljon itt hát a lap cikke, szoros idézettel:
"Sirkő felavatási ünnepély Bercelen.
1901. okt. 31-én, a reformáczió, a
lelkiismereti szabadság uj életre
kelésének évforduló
napján, lélekemelő, magasztos, szép
ünnepély folyt le a berceli ev. ref.
temetőben.
Hat évvel ezelőtt gyászba öltözött a berceli ev. ref. egyház; elvesztette az igazi papot, a hűséges pásztort, dicsekedését s büszkeségét: elvesztette Gonda Balázst, a kinek sirja mindez ideig jeltelenűl állott. Azonban a Gonda Balázs nagy lelkének a hatása sokkal mélyebbre jutott az ő híveinek szivében, semhogy őt ily hamar el tudták volna feledni.
De nem is lehetett, mert a Gonda Balázs vezetése újjá teremtette, erőssé, izmossá tette a berceli egyházat; a híveket pedig, lelkileg, a régi „alacsony helyekről“ tisztább, magasabb légkörbe emelte és az egyháznak hitben, jó erkölcsökben, józan értelemben növekedett tagokat hagyott hátra örökül. Ám a berceli egyház közönsége fényes tanúbizonyságot tett nagy papjának áldásos működése mellett, mikor áldozott a kegyelet oltárán és szeretett hű pásztorának sírján márvány-emlékoszlopot emelt.
Ez emlékkő ünnepélyes felavatása okt. 31-én történt meg, a mikor a megboldogultnak szerettei, a környékbeli papság, Görömbei Péter esperessel élükön s a berceli egyház hívei a lelkészlaktól kiindulva, a harangok folytonos zúgása közben vonultak ki a nagy pap sírjához.
A közönség együttes bevezető éneklése után Görömbei Péter esperes mondott meghatottan, meghatóan szép imát, imádatra bírva mindannyiunkat ama jóságos mennyei Atya iránt, a ki vezérlő, nagy lelkeket ad időnként az ő népének. Buzgó fohászában áldást kért a nyugvó szent porokra, áldást a hálás gyülekezet minden egyes tagjára.
Esperesünk gyönyörű imája után Andrássy Kálmán buji lelkész lépett az emlékkő elé s aztán az ő ékes szólásával, mélységes eszmegazdagságával, elragadóan bizonyította be előttünk, hogy az a hideg, néma kő beszél és kiált, épen úgy, mint a hogy beszél és kiált az a két kőtábla a „tiz igével; a hogy kiált a Józsue köve; a mint kiáltanak ma is az Idvezítő által felmutatott ama kövek, a melyekre hivatkozott utolsó jeruzsálemi útjában a farizeusok ellen és a mint kiált az a kő, a melyet az Úrnak angyala hárított el a Krisztus Jézus sírjáról !
E beszéd hatása alatt úgy éreztük, mintha már is megelevenült volna az a mozdulatlan kő s mintha éreztük volna annak a nagy férfiúnak szíve lüktetését, a ki szíve minden dobbanásával áldást tudott terjeszteni maga körűl és mintha a metsző őszi szél zúgását már is tulharsogta volna annak a kőnek beszélő kiáltása.
... E remek beszéd elhangzása után a Gonda Balázs hivatali utódja, Korocz József jelenlegi berczeli lelkész, szintén emelkedett hangulatú beszéd kíséretében, az egyháztanács és a gyülekezet nevében koszorút tett a sírkőre s lelkesülten tett fogadást arról, hogy a nagy előd, a nagy pap emlékezetét az által kívánják leghívebben megőrizni, hogy az egyházat, úgy szellemi mint anyagi tekintetben, az általa kijelölt irányban haladva építik tovább.
Még a résztvevő közönség buzgó éneklése következett és ezzel a lélekre-ható, több mozzanatában könyekre indító, igazán magasztos ünnepély véget ért. Az a nap Bercelen, a mint kifejezést is nyert: a Gonda Balázs apotheosisa volt. Legyen áldott emlékezete, legyen áldott hálás gyülekezete !
Vass János."
Forrás:
Sárospataki Lapok, 1901. 11. 11. (XX. évf. 45.sz)
Natkó Zoltán