VISSZALÉPÉS

KATOLIKUS EGYHÁZRÓL

TEMPLOMTÖRTÉNET 

 

  Községünk katolikusságának a lelki ellátását, és a vallásosság megélését, a történelem során, településünkön több nevezetes épület is segítette. Ilyen volt például az 1436-ban épült középkori gótikus kőtemplom, amely a reformáció idején a reformátusok kezébe került (1.sz. kép), az Olasz-kúriában ízlésesen berendezett házi kápolna, az 1802-ben épített és 1913-ban lebontott parókia, az 1943-ban felépített kultúrház, s talán a legjelentősebb az 1914. október 5-én felszentelt templom. (2.sz. kép)

A rendelkezésünkre álló írásos források szerint a templom már 1913-ban készen állott a hívek befogadására. Néhányan a templomépítés kezdetét –hallva azt őseiktől-1907-re teszik, nos erre írásos adataink nincsenek.

Biztosra tehető viszont, hogy a templomot, a felejthetetlen s a hívek számára még ma is a megtestesült jóságot jelentő Szőgyényi Jenő lelkész vezetésével, az Okolicsányi család támogatásával kezdte el építeni a gyülekezet.

A templom alapkövének okmányát 1913. július 13-án helyezte el Csepela Lajos vencsellői plébános. Az okmányban a következő sorok állnak:

 

„Dicsértessék a Jézus Krisztus!

X. Pius pápa Őszentsége dicsőséges uralkodásának tizedik, I. Ferenc József apostoli magyar királlyá koronáztatásának negyvenhetedik, Szmrecsányi Lajos egri Érsek kormányzatának első, magyarszőgyényi Szőgyényi Jenő tiszaberczeli lelkészkedésének harminckettedik évében, az Úrnak ezerkilenczszáz tizenharmadik esztendejében nyárhavának (július) 13-án, a tiszaberczeli róm. kath. Templom alapkövét Dr. Csepela Lajos vencsellői esperes plébános ünnepélyes megáldás után letette.

         A magasságbeli dicsőségét hirdetendő templomot a tiszaberczeli róm. kath. templom pénztárából a hívek hozzájárulásával 34.557 Korona,  24 fillér költséggel Simon Elek gávai vállalkozó építette.

         Adja a Mindenható, hogy mindazok, kik e templom küszöbét Isten áldásáért esdekelve átlépik, kérésük meghallgatásán örvendezhessenek!

         Kelt Tiszaberczelen, az Úr 1913-ik esztendejében július hó 13-dik napján.

         Szalai László gávai rk. lelkész, Szőgyényi Jenő helybéli rk. lelkész, Dr. Csepela Lajos esperes plébános, Barna Bertalan Kir. főmérnök, Bajzák L. Ernő tanító, Tátray László, Stefán Pál gondnok, ifj. Barna Bertalan, Simon Elek építő m.”

 

Az építés alkalmával a hívek áldozatkézsége igen kimagasló volt, s a templomi föld jövedelme is nagyban segítette az óriási munkát, olyannyira, hogy az épületet 1914 nyarán felszentelhették. Szükség volt erre a hatalmas épületre, hiszen a megsokasodott katolikusság számára nem volt egy olyan épület, amely valamennyiüket befogadta volna. Védőszentül Szent Lajos királyt választották a hívek, hiszen a korábbi épületnek is ő volt a védőszentje, s talán a névválasztás még az egyház jeles támogatóival Olasz Lajossal és Okolicsányi Lajossal is kapcsolatba hozható.

A templom felépítése és használatbavétele után áldott nyugalom következett be az egyházközség életében. Erről a boldog békeidőről, majd pedig a háborús pusztításokról később így ír Historia Domusában, a település akkori helyben lakó tudós plébánosa Dr. Csák Kálmán:

„Szőgyényi Jenő utóda Icsavnitzky István pedig addig buzgólkodott, míg 1929-ben a templom kitűnő festése elkészülhetett. Most már csak az orgona hiányzott, melyet Jancsó István plébános fáradozásainak eredményeképpen 1941-ben készített el az orgonaépítő mester. (4.sz. kép)

Úgy látszott, hogy évtizedekre menően nincs többé nagy gond a templomra, és a szintén jó állapotban lévő plébániára. 1928-ban Tiszabercelen új iskola épült, 1939-ben Paszabon iskola-kápolna, 1943-ban felépült Tiszabercelen a kultúrház, és most már úgy látszott, hogy semmi sem hiányzik ahhoz, hogy a kis tiszaberceli egyházközség a maga szegénysége ellenére is, intenzív egyházközségi és apostoli munkát végezzen a szabolcsi végeken. Az isteni gondviselés másként határozott. Jött az újabb világégés, és majd mindent elpusztított, vagy legalább is nagyon megrongálta, amit az elődök építettek. 1944. év október végén már csak kilométerekre voltak a falutól a győzedelmes orosz hadsereg kötelékei, mikor Jancsó István plébános elmenekült, hitelt adva a német propagandának.

Az árván maradt hívek mellett csak a kántortanító tartott ki, Bajzák Ernő, aki 38 éves szolgálata alatt tanúja volt az egyházközség felemelkedésének, és most tanúskodnia kellett a pusztulásáról is.

1944. október 31-én, az elvonuló német csapatok minden kérlelés ellenére felrobbantották a szép templomot. (5.sz. kép)

Annyi más templommal együtt a Tisza partján végig, a mi kedves új templomunk sem kerülte el a pusztulását. Azóta csonkán és romokban hever az Isten méltó temploma, és helyette a kultúrházból átalakított kápolnában kénytelen meghúzódni Krisztus-király. Még szerencse, hogy a kultúrház épségben megmaradt, azt alakították át 1945. elején állandó kápolnává a hívek közadományozásából.

Jancsó István plébános a nép ellenszenve miatt nem térhetett újra vissza plébániájára, hanem 1945. januárjában Gánya Béla, menekült plébános látta el a helyettesítést, míg Török Dezső érseki helynök, főesperes 1945. február 4-én Páskai István lelkes fiatal pap személyében ideiglenesen lelkészhelyettest nem küldött az elárvult plébániára, aki 1945. szeptember 7-ig látta el a szolgálatot a hívek közszeretetétől övezve.

Az 1945. szeptember 8-án kiküldött Dr. Csák Kálmán plébánoshelyettesnek, szerény személyemnek, nem volt tehát könnyű dolga, hogy folytatni tudja az elődje által már

oly eredményesen megkezdett apostoli munkát. Legnagyobb feladatának azt tartotta, hogy a hívek bizalmát megnyerve a romokban lévő templom helyreállításának a munkáját megkezdhesse, és Isten segítségével befejezhesse.”(6.sz. kép)

A templom alapkőokmányát tartalmazó palackba az újjáépítés kezdetén Csák Kálmán plébános elhelyezett egy másik iratot is, amelyben ez áll:

 

„Az 1913-ban épült templom a barbár háború áldozata lett, a német hadsereg 1944. november 1-én felrobbantotta. Elpusztult a torony, a tetőszerkezet nagy része, az 1943-ban épült új kétmanuálos orgona, valamint a belső berendezés.

         A hívek áldozatkészségéből, összeadott filléreiből 1947. november 4-én emelte fel Kovács János buji kőműves mester először a vakolókanalat, hogy a lerombolt falakat újjáépítse.

         Ezen tény ünnepélyes megörökítésére tettük ezen írást az alapkőbe helyezett okmány mellé.

         A Mindenható Isten kegyelme segítsen bennünket nagy munkánkban, hogy hajléka mielőbb régi fényében hirdesse dicsőségét, s szolgálja az emberek üdvösségét.

 

         Kelt Tiszabercelen, 1947. november 4-én. Dr. Csák Kálmán helybeli plébános, Bajzák L. Ernő kántortanító, Kiss Sándor, Eperjesy János, Borai József, Spisák Gyula, Kerekes Ferenc gondnok, Kerekes János, Eperjesy Antal, Ribár János, Drótos István, Andrikó Antal, Stefán Imre, Iváncza Miklós.”

 

Az egyházközség Csák Kálmán esperes-plébánost tarja második templomépítőjének.

Az épület újjáépítése 1947. szeptember 15-én kezdődött, Kovács János buji építőmester tervei és hozzáértő munkája alapján, s két évig tartott.

Templomunk azóta is áll, s egyszerű, de gyönyörű berendezésével ámulatba ejti a betérő idegent. A Csák Kálmánt követő valamennyi plébános tett valamit a templom szépítéséért, ápolgatták, csinosították, tatarozták a 90 éves épületet, a hívek közreműködésével és adományából. A templom belső festése, és az új lemeztető Kaló János plébánosnak, a belső lambéria és a világítás Iváncsi Balázs plébánosnak, az előtérben lévő szenteltvíztartó pedig Pólik Imre atyának köszönhető.

A Szentségtartó oltár Barna Gyula lelkész idején készült.(7.sz kép)

A TEMPLOM LELKÉSZEI

 

BÁNYÁSZ GYÖRGY

NÉMETH ISTVÁN

PROKOPP ANTAL

NYERGES LÁSZLÓ

MLINKÓ MÁRTON

TÓTH JÓZSEF

SPACH GYÖRGY

HALMAY ISTVÁN

PETHES FERENC

GYÖRGYÉNYI IGNÁC

HORVÁTH FARKAS

SZŐGYÉNYI JENŐ

SCSAVNICZKY ISTVÁN

JANCSÓ ISTVÁN

GÁNYA BÉLA

PÁSKAI ISTVÁN

DR. CSÁK KÁLMÁN

HIDEGKÚTI SÁNDOR

GONDOS ISTVÁN

SZITA LAJOS

VARGA BÉLA

BUCZKÓ LAJOS

WÁGNER ANTAL

ZACHÁR GÉZA

KALÓ JÁNOS

IVÁNCSI BALÁZS

PÓLIK IMRE

MEZEI ANDRÁS

BARNA GYULA

SÁRI ANDRÁS

MÉZES ATTILA

TAMASKOVICS LÁSZLÓ

FERENCZI RICHÁRD

 

FÉNYKÉPEK

 

 

1.sz. kép

Az Árpád-kori kőtemplom az 1550-es évek tájékán a reformátusok kezébe került. Az épületet a német hadsereg robbantókülönítménye 1944. november elsején felrobbantotta. A torony rázuhant a tetőszerkezetre, s mindent maga alá temetett.

 

 

2.sz kép

 

Képeslap 1934-ből. Az 1913-ban emelt templom szomszédságában a lap jobb oldalán alul látható az Olasz család egykori kúriája, mely sokáig templomként szolgált. Jelenleg üresen áll, egyik oldalszobájában kap helyet az egyházi levéltár megmaradt gyűjteménye.

 

 

 

 

 

3.sz. kép

 

A képen az egyház elöljárói a falu határában várják, a templomszentelésre érkező magasrangú egyházi tisztségviselőket. 1914-ben készült fotó

 

 

4.sz. kép

A templombelső részlete, a karban a messze földön híres 1941-ben készült orgonával.

A hangszer a robbantást követően teljesen megsemmisült.

 

 

5.sz. kép

A felrobbantott templomunk siralmas látványa, 1944 őszén.

 

 

 

 

 

6.sz. kép

Az épülő templom képe 1948-ból

 

7.sz. kép

 

8.sz. kép

A jelenlegi templombelső.