KATOLIKUS EGYHÁZRÓL
Okolicsányi Lajosné temetése
A kegyurak jelentős szerepet töltöttek be egyházaink életében.
A berceli katolikus egyház kegyura főleg a múlt század első felében az Okolicsányi család volt.
E család minden tagja olyan nagy tiszteletben állott a vármegyében, és országosan is, hogy Okolicsányi Lajosné temetésére maga Kállay Miklós, későbbi magyar miniszterelnök is ellátogatott.
A kegyúrnőt a katolikus templomban ravatalozták fel, majd pedig a templom kertjében helyezték örök nyugalomra.
Egyik korabeli napilap így tudósít Okolicsányiné halálhíréről:
"Súlyos és pótolhatatlan veszteség érte Okolicsányi Lajos buji földbirtokost. Hőn szeretett neje szül. krivinai Lonovics Ilona, a tiszaberceli róm. kat. egyház kegyúrnője, július 13-án este hosszas szenvedés után elhunyt. A nemeslelkű úrnő, aki községének és a környéknek jótékony nemtője volt, akinek áldásos tevékenységét sirva-siratja Tiszabercel és Buj szegény népe, már régóta súlyos betegségben szenvedett, s legutóbb operációnak is kénytelen volt magát alávetni.
A véges orvosi tudomány azonban már nem tudta megmenteni ezt a drága életet, nemes lelkét visszaadta Teremtőjének. Halála vármegyeszerte mély részvétet keltett. A gyászoló rokonság névsorában ott találjuk Szabolcs vármegye legrégibb és legelőkelőbb családjait... "
"Tegnap délután 3 órakor díszes gyászünnepség keretében helyezték örök nyugalomra Tiszabercelen okolicsnói Okolicsányi Lajosné szül. krivnai Lonovics Ilonát, a tiszaberceli róm. kat. egyház kegyúrnőjét.
A gyászünnepségen megjelentek Kállay Miklós dr. nyug. államtitkár országgyűlési képviselő, Erdőhegyi Lajos dr. főispán, ... a gyászoló rokonság a férjjel Okolicsányi Lajos földbirtokossal, valamint a község és a környék egész közönsége.
A tiszaberceli róm. kat. templom és környéke egészen megtelt a gyászoló közönséggel. A ravatal a templom belsejében volt felállítva, ahol a környék legidősebb esperese végezte a gyászszertartást Scsavnyiczky István helybeli plébánossal és fényes papi segédlettel.
A gyászbeszédet Kocsis István vencsellői esperesplébános mondotta, megemlékezvén az elhunyt nemeslelkű úrnő hervadhatatlan érdemeiről, amelyeket odaadó, áldozatkész jótékonysága, az özvegyek, árvák, szegények, gyámoltalanok istápolása révén szerzett.
A koporsót a templom ajtajáig a helybeli egyház vezetői, az ajtótól a templom előudvarán ásott sírig pedig az elhunyt alkalmazottai vitték. Az udvaron áltó kereszt előtt folytatódott és fejeződött be a gyászszertartás, amelynek során a helybeli róm kat. énekkar adott elő néhány gyászdalt.
Az
egykori templomkereszt, amely ha mesélni tudna...
A gyászszertartás befejezése után elhantolták a koporsót, amelyet elborított a részvétkoszorúk nagy tömege. Hosszú idő telt el, míg szétoszlott a hatalmas gyászoló tömeg, szívébe zárva a legjobb szívű úrnő felejthetetlen emlékét."
l Okolicsányiné
sírja 2004-ben a templomkertben, azóta
már sírkő hírdeti a helyet.
Szerkesztette: Natkó Zoltán
Forrás:
Nyírvidék 1932. Július 15.
Nyírvidék 1932. Július 17.
Fénykép: Saját felvétel