A KATOLIKUS EGYHÁZRÓL

LETÖLTÉS:

FERIKÉM, GYERE, MERT ELKERGET A FALU !

Amikor Varga Béla atya 1964. november 11-én a Jászságból, egy személyes holmikkal megrakott teherautóval ide a rétközi Tiszabercelre érkezett, hogy elfoglalja új szolgálati helyét, még nem is sejtette, hogy következő esztendőben a berceli templom átépítése során nagy konfliktusokkal teli feladatok elé állítja a teremtő Isten.

Varga atyának 1965-ben első teendői között szerepelt, hogy a II. Vatikáni Zsinat rendelkezéseinek „előszeleként”, hozzálásson az épület liturgikus terének átalakításához, az új oltárkép és stációk elkészíttetéséhez.

Az átépítési munkálatokkal a fiatal kezdő mérnököt Török Ferencet bízta meg az egyháztanács. Varga atya egyszerű letisztult templombelsőt, a hívek felé forduló liturgikus teret kért oly módon, hogy a legfontosabb berendezések (oltár, tabernákulum, ambó, padok) tervezése során szép egységet alkossanak egymással.

1. kép

Török Ferenc mérnök, a BME honlapján

A tervezői és kivitelezői munka Bercelen nagy ellenállásba ütközött a hívek körében, olyannyira, hogy Varga Béla berceli papi tevékenysége is már-már veszélybe került.

Hogy pontosan mi is történt, erről meséljen maga a mérnök Török Ferenc:

" Első egyházi megbízásomat 1965-ben kezdő mérnök koromban kaptam. Tiszabercel falu kis paraszt-barokk templomát kellett felújítani. A tervek elkészültek, a munka megindult.

Egy napon táviratot kaptam a plébánostól: Ferikém gyere, mert elkerget a falu!

Gyorsan leutaztam. A kétségbeesett üzenet nem volt alaptalan. A közösség igazából most fedezte fel, mit akarunk csinálni a templommal. Forradalom tört ki a faluban, az egyetlen beszédtéma az építkezés volt – kocsmától a pártirodáig.

Az esti szentmise utánra meghirdetett falugyűlésen Tiszabercel apraja-nagyja ott zsúfolódott az állványok között, talán soha ennyi nép nem szorongott a felszentelt falak között.

A hirtelen összehívott tervtanácsot a szószékről nyitottam meg, felkérve az egyházközség elnökét, mondja el, mitől zúdultak így fel, hiszen semmit sem csinálunk, amit korábban jóvá nem hagytak volna. „ Itt nem felújítás folyik Mérnök úr, hanem rombolás” – csattant fel az öregúr – „Mindent kiszórnak, ami nem művészi. Ezt a Szűz Máriát is a törmelékből hoztam vissza, pedig már az öreganyám is ezelőtt imádkozott!” - és rámutatott a széke mellé mentett fakult, kék selyembe öltöztetett, csúnyán festett gipsz szoborra.”

2. kép

Szűz Mária szobra, jelenleg a templom előterében áll.

„Egyszer csak felállt Jóska bácsi, és azt mondta: ”Nem is az a baj, hogy átalakítja a templomot, hanem hogy maga mindent kidob.” Ekkor előhúzott a szatyrából egy gipsz Szent József szobrot. „ Itt van ez a szobor - folytatta – ezt még a dédnagyapám vásárolta, Máriapócson megszenteltette, és azóta ott állt a kis állványon. Miért kell kidobni?”

Ez nagyon tanulságos volt számomra, az érték nem feltétlenül formai minőséget jelent, hanem valamit, amit a morál tesz értékké. Ezelőtt az anyagilag nézve értéktelen Szent József-szobor előtt dédnagyapja, az ősök hosszú sora imádkozott. Ettől vált felbecsülhetetlen kinccsé.”

3. kép

A régi templombelső, melyet Varga Béla lelkész

idején Török Ferenc újított fel 1965-ben

” A késő éjszakába nyúló számomra egy életre szóló tervtanácson végül is megegyezés született, amelyben a győztes az ÉLET volt. … Évekkel később Máriapócson voltam, a híres görög katolikus kegyhelyen. Több tízezres tömeg. Egy csoport felől kiáltozást hallok: Mérnök úr! Mérnök úr! Ahogy közelebb léptem ismertem fel a processzióban kedves tiszaberceli megrendelőimet. „Hát Mérnök úr, nem is tudnánk más templomban imádkozni, csak abban, amelyiket együtt csináltuk.” – kiáltotta felém egy fejkendős asszony. Hálásan szorítottam meg a felém nyúló kezeket, ennél nagyobb dicséretet senkitől nem kaphattam volna.”

Ezzel az írással megemlékeztünk templomunk átépítőjéről Török Ferencről, aki ez év szeptember 11-én örökre átadta életét teremtőjének.

Natkó Zoltán

2021. 09. 24.

Forrás:

Magyar Építőművészet, 1985. (34.évf. 1.sz)

Família - családi magazin